Néphagyomány

Hasító Együttes

Csutri

Kódus ima

Esti ima

 

Néphagyomány

 

A röszkei társas élet gyakran csatlakozott munkaalkalomhoz. A paprika-kikészítõknél 6-8-10 nagylány, asszony dolgozott együtt. Hasítás közben beszélgettek, daloltak, és ebbe dolguk végeztével a család férfitagjai meg a hasítók hozzátartozói is bekapcsolódtak.

 Télen a disznótor adott alkalmat társas összejövetelre. A testvéreket, közeli rokonokat szokás meghívni. Ok segítettek a háziaknak, majd a munka végeztével a férfiak beültek a szobába borozni, beszélgetni. Az öregek katonaidejük emlékeit elevenítették föl, apáiktól, nagyapáiktól hallott betyárhistóriákat meséltek, és a gyerekhad szóra szomjasan hallgatta a történeteket.

 Így hagyományozódtak nemzedékrol nemzedékre az idosebbek élményei, ismeretei.

 Este, vacsora után szûrösök kopogtattak be. Valamelyik szomszédból való legények, nagylányok, fiatal házasok, akik nem voltak hivatalosak a disznótorba. Maskarába öltöztek, hogy ne ismerjék fel õket. Szokás volt, hogy a legény lányruhába, a nagylány férfinak öltözött, bekormozták az arcukat stb. Étellel (fonott kaláccsal, lepénnyel), itallal kínálták oket, majd távoztak. Olykor asztali citera, tambura is elokerült. 

Vissza az oldal tetejére >>>

 

Hasító együttes

 

A helyi énekkar, színjátszó együttes, KALOT, leventecsoportok 55 tagot számlálócsoportból jött létre a Hasító együttes. Daka Imre, Szekeres Miklós, Magda Imre, Beke Béla, Mityók Imre, Mityók János összehangolt citeráikkal jó hangulatot teremtettek. A hangzás tisztaságán Magda Imre orködött. Citerán, virtuóz módon játszott. A Dél-alföldi citeramuzsika címu nagylemez és rádiószereplései is minosítik tudását.

Kiváló népzenei tudására Sárosi Bálint népzenetudós is fölfigyelt.

 A színpad törvényeinek megfelelõ tömörítés, a színpadi mozgás, Mezei Károly koreográfiája, nagyszerûen sikerült. A pávakörök országos bemutatójára az Erkel Színházban. 1972. december 12-én a Hasító együttes országosan kiemelkedõ minosítést kapott. 1973-ban a Magyar Televízió 40 perces színes filmje (Lengyelffy Miklós producer, Ráday Mihály operatõr, Szemes Mariann rendezõ) országosan is ismertté tette az együttest.

Az írországi Dublinban a nemzetközi folklórfilmek fesztiválján elnyert Aranyhárfa díjról mi csak a rádióújságból értesültünk.  

Az együttes létszáma már lehetõvé tette, hogy gyermektánccsoport is alakulhasson. Nagy Albert, a Szeged táncegyüttes vezetoje segített. Tanács István aranysarkantyús táncos készítette föl a tánccsoportot. 1972 õszén a szegedi Nemzeti Színház deszkáit is megdobogtatták.

Vissza az oldal tetejére >>>

 

Csutri

 

A fiatalok csutriban, csutribálban ismerkedtek egymással és táncoltak. Házaknál tartották, rendszerint olyan helyen, ahol lány vagy legény volt a háznál, ezért a szülõk szívesen átadták a szobát, a mulatságot tartó fiataloknak. A legények összeadták a pénzt borra és a zenész fizetségére.

 A múlt században a tanyai csutrikban még bõrdudás, utóbb tamburás volt a hangász. A lányok az ismétloiskola elvégzése után, 14 éves koruktól, a legények 16-17 éves kortól jártak csutribálba. Fiatalabb korban is összejöttek egy-egy háznál táncolni, de azt az alkalmat gyerökbálnak említik.

 A csutri délután kezdõdött, és úgy illett, hogy a lányok lámpagyújtás elõtt hazaérjenek. Utána a legények még folytatták a mulatozást. A csutri a fiatalok társas életének iskolája volt. Nagylányok és 18 éves kort elért legények már kocsmában rendezett bálba jártak. 

A csutri egész éjszaka tartó, dalos, táncos szórakozás, "dugott bál". A csutriba ugyanúgy hívogattak, mint a lakodalomba.

 Gyakran elõkerültek a bicskák, és a csutrik nem ritkán tragikusan végzõdtek. A véres csutrik miatt a csendõrök, rendõrök egyaránt üldözték a csutrizókat. Szokás volt a tanyán, hogy vízzel töltött vályút tettek a kapuba. Ezt átlépve lehetett bejutni a ház udvarába. Ha egy pár már többször is átlépte a vályút, már "vadházasoknak" tekintették õket. Azt mondták rájuk: "a csutriban álltak össze".

 A századforduló után a faluban engedélyezett bálakkal szemben a csutrik konkurenciát jelentettek. Vigalmi díjat nem fizettek, ezért ha a csendõrök fölfedezték, kíméletlenül szétverték. Jöttükrõl, értesülve a csutrisok padlásra, istállóba, góréba bújtak.

 Csutris életkép: A gazda a zsandárokat azzal csapja be, hogy a zenészek csupán névnap miatt vannak jelen. A zsandárok, miután ettek, ittak, eltávoztak. A rejtekükbõl elojövõ fiatalok förgeteges tánccal folytatják a szórakozást. Bejönnek a több farsangot megélt"öreglegények". Tuskót húznak maguk után. Arra állva farsang csúfjaiként a "Nem az a legény" kezdetû dallal gúnyolják õket. A lányok batyujából elõkerül a hamubasült pogácsa, a táskás lepény. Ezzel kínálják egymást a zene szünetében. A noválasz amolyan színvallás, hisz ez már lassan a csutri végét jelentette. A Darudöbögõs délalföldi táncképpel zárult a színpadi életkép.

 

Vissza az oldal tetejére >>>

 

Kódus ima

 

Ó ma péntök, hónap napja,

 készuj, Jézus, kénnyaidra.

 Kõoszlophon kötözik,

 vasláncokká láncolik,

 vas ustorra ustorozik,

 marok vesszõkké vesszõzik,

 szent haját, szent szakállát

kiszödik.

 Piros szent vére elborítván,

 egyet szólá rúla:

 öld az embert, öld.

 Én nem ölöm, csak ítéllöm.

 Tekintsd Máriát

kesergi az úr szent fiát

O, fijam, fijam, fényös Jézus,

 Halnék halálódé,

 ötezör, hatezör múlvá

ehen hozzák a szép ajándékot,

 mirhát, kenetöt,

 akive a Krisztusnak, Jézusnak

nagy fájdalmait kenyögetik.

 Ó, bizon, bizon mondom nektök,

 aki este, rögge emongya,

 úgy viszi menyországba,

 mint kizsdetlen korozsmára.

 Dícsírtessék a Jézus.

 

Bálint Sándor jegyzete: "Egy röszkei születésûöreg koldus után, aki -állítólag - kb. 60 évvel ezelõtt tanulta édesanyjától. Leírtam. 1924. márc. 7. pénteken, Kódus imádság."

 

A ráolvasók és imádságok nemzedékrõl nemzedékre hagyományozódtak.

 

Én lefekszöm én ágyamba,

mint egy testi koporsómba.

Álom engöm mög ne csaljon,

gonoszság távol távozzon!

Került, köröszt,

õrizz, angyal!

 Sörkentsd föl szép Szûz Máriát!

 Hátam mögött körösztölködik Szent János

öt ujjal,

 ötvenöt angyallal,

száz szentökkel,

 tizenkét apostolokkal.

 Édös Jézusom

ajánlom ezt a kis imádságomat

a Jézus Krisztusnak keserves kínszenvedésié,

 koporsóba tételié,

 Szûzanya Mária hét fájdalmáé,

 nevemön való szenté,

 õrzõ szent angyalomé.

 Édös Jézus, de mégis ajánlom

édösapámé,

 édösanyámé,

 holtaké,

 a porgatériumbéli lelkek kiszabadulásáé.

 Szabaditsd ki, édös Jézusom,

 ezen kevés imádságom által. Ammen.

 

Kakasok szólának,

 Máriát kiáltanak,

 Kelt föl, Mária, kelj föl,

 mögfogták szent fiadat a zsidók.

 Az oszlophon vitték,

 ott mögkötöztették,

 körösztfáhon vitték,

 ott fõfeszítötték,

 ahun egy csöpp vére csöppent

angyalokkal fölszödették.

 Krisztus urunk azt mondja,

 aki ezt este-rögge emondja,

 két halálos bûntû mögszabadul.

 Házamba bemögyök,

 vagy valahun mögtérök,

 sehun semmit nem félök,

 mert Istennek élök.

 Mert van, aki bûnöm,

 könnyebbíti lelköm.

 Három biztat engöm:

 az Atya szerelme,

 a Fiú értelme,

 a Szentlélek ereje.

 Uram Jézus, légy velem! Ammen.

 

Vissza az oldal tetejére >>>

 

Esti Ima

 

Názáretbeli Jézus, zsidók királya,

 veszödelömbe forgóknak Istene.

 Mögtestesült szent Ige,

 ne hagyja a bûnbe elveszni.

 Szent Isten,

 szent erõs Isten,

 szent halhatatlan Úristen,

 könyörülj rajtam.

 Hét köröszt alatt lefekszök,

 hét köröszt alatt fölkelök.

 õrizz, angyal, éjfélig,

 boldogságos Szûz Mária virradtig,

 Jézus Krisztus mindétig,

 hogy gyarló testem nyugodjék,

 de szívem el ne aludjék,

 hogy tégöd mindönkor lásson,

 mindön gonoszt távoztasson!

 Sátányok mögköttessenek,

 hogy testünk ne fertõzzenek.

 Engedd ezt néköm kegyesen

Atya, Fiú fölségesen,

 élvén örök dicsoségben

most és mindörökké. Ammen.

 

Ma vala péntek,

 annak napja vala.

 Méne Jézus Krisztus kívánnak kínhelyére.

 Möglátták a zsidók.

 Fõfeszítötték magos körösztfára.

 Foly a szent vére.

 Szomoroda szent lelke,

 hervada szent színe.

 Szóla boldogságos Szûzanyám, Máriám:

 Ó, fiam, fiam,

 szerelmes szent fiam!

 Én azt gondoltam, té löszöl bús.

 Látod, Fiú, én löszök bús.

Aki ezt az imádságot emondaná

háromszó lefektibe, háromszó fökeltibe,

 mögüdvözítöm.

 Názáretbe van egy mustrumfa

kívû aranyos

belû kegyelmes.

 Abba mondanak hétszõ hét szentmisét.

 Én ott hallgatom szerelmes szent fiammal,

 az ártatlan Jézusommal.

 Egyször ekapják mellõlem a kegyetlen zsidók.

 Keresöm utcákrú utcákra,

 sehol nem találom.

 Elotanálom Szent Lukács évengélistát.

 Nem láttad-e szerelmes szent fiamat,

az ártatlan Jézusomat?

 Ó, anyám, anyám, szép Szûz Máriám,

 mönj e, mönj e a magos Kálvária hegyére,

Ott vagyon egy szent körösztfa,

 azon vagyon fõfeszítve.

Vasdárdákká nyitogatják,

 ecettel, epével itatják,

 tövissel koronázták.

Ó, anyám, anyám, szép Szûz Máriám,

 mönj e, mönj e a fekete fõd színe alá,

 az Ádám magvai közé,

 kiáltsd, hirdesd

léfektökre, fõkeltökre,

 hogy bizony, bizony paradicsomban velem lészen.

 Én mondom, a Teremtõ-Megváltó,

 aki titöket az õ szent vérével mögváltott:

 aki ez imádságot háromszó lefektibe,

 háromszó fökeltibe emondaná,

 mögüdvözítöm. Amen.

 

Vissza az oldal tetejére >>>