Jeles röszkeiek

Boris István (Nagybecskerek, 1902. febr. 24. - Röszke, 1976. márc. 5.) róm. kat. lelkész.

Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. 1924-ben Szegeden szentelte pappá Glattfelder Gyula megyés püspök, és Kiszomborra küldte segédlelkésznek. 1933-tól Szegeden a rókusi,

1934-től a belvárosi plébánián volt segédlelkész. 1938-tól röszkei plébános. 1954-ben püspöki tanácsos, szentszéki bíró lett. Aranymiséjét 1973. június 16-án Röszkén mutatta be.

Egészségét a sok munka, a zord időkben tanúsított kemény helytállás, a hatalom képviselőinek folytonos zaklatásai meggyöngítették. Röszkei híveinek nagy részvétével a szegedi belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fodor András (Szeged /Röszke/, 1947. nov. 24.) róm. kat. lelkész.

1962-től a röszkei egyházközség támogatta középiskolai tanulmányainak elvégzésében.

1966-tól a szegedi hittudományi főiskolán tanult. 1971-ben szentelték föl. Utána Ásotthalmon, 1975-től Apátfalván volt segédlelkész. Jelenleg Debrecenben püspöki helynök. Ezüstmiséjét 1996 áprilisában mutatta be.

Kartal József (Dunakeszi, 1920. aug. 5.) róm. kat. lelkész. A váci piarista gimnáziumban érettségizett 1938-ban. 1939-től mint piarista teológiai és biológia-földrajz szakon tanári tanulmányokat folytatott 1944. október 15-én szentelték föl.

Első állomáshelye a kegyesrendiek vezetése alatt álló szegedi városi Dugonics András Gimnázium volt. Szaktárgyain kívül kémiát, gyorsírást tanított, ipari gyakorlatot irányított, énekkart vezetett. Az iskola államosítása után lelkipásztori föladatot vállalt: 1948-tól segédlelkész volt Ásotthalmon, 1954-től a szeged-belvárosi plébánián (itt a Fogadalmi templom énekkarát vezette), 1964-től Battonyán, 1965-ben Újkígyóson, 1965-66-ban Felsőgödön, 1966-tól Gyulán. 1976. július 1-jétől röszkei plébános. 1979-ben püspöke tanácsos plébánosi címmel tüntette ki. 1982-től szentszéki bíró. A templomot, a plébániát és környezetüket családi örökségéből és a hívek adományából újjávarázsolta, új márványoltárt építtetett, és a szentélyt is márvánnyal boríttatta.

A melléképületben hittantermet rendezett be. Hívei számára évenként európai zarándokutakat szervezett. Egyházzenei működése során kántorokat képzett. Goretti-köre nagy sikerrel újított föl templomdrámákat. Megszervezte a cserkészcsapatot. 1992-ben elsőként lett Röszke díszpolgára.

 Kéri László (Röszke, 1951. aug. 5.) politológus.

Tanulmányait Budapesten végezte. 1970-től az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karán, 1976-tól bölcsészeti karán tanult, filozófiai és szociológiai oklevelet szerzett. 1984-től a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi (1990 óta Politikai Tudományok) Intézetének főmunkatársa. 1988-ban a politikai tudomány kandidátusa lett. 1991 óta a Magyar Tudományos Akadémia politikatudományi bizottságának tagja. Több könyv szerkesztője, társszerzője. Önállóan megjelent művei:

Politikai folyamatok szocializációs metszetben (1989), Összeomlás után (1991), Between Two Systems (1992), Napló elnökválasztással (1993), Orbán Viktor (1994), Békesi László (1994), 24 évszak (feleségével, Petsching Mária Zitával, 1995).

 Kopasz Antal (Szeged, 1887. jún. 13.- Röszke, 1938. febr. 12.) róm. kat. lelkész. Temesváron szentelték pappá 1912. június 29-én. Első miséjét július 14-én a Szeged-belvárosi Dömötörtemplomban mutatta be. Az első világháborúban tábori lelkészként a balkáni fronton maláriában megbetegedett. 1918-tól Szegeden volt hitoktató. 1925. szeptember 1-jén lett röszkei plébános. Megkapta a Máltai Lovagrend érdemkeresztjét.

Az 1936 augusztusában nála vendégeskedő Móricz Zsigmond Paprikaszagú levegőben című riportjában ezt írta róla és a faluról: "Itt tanyázott - a Sándor ." - Kopasz Antal, a röszkei kitűnő plébános meg úgy beszél róluk, mintha tegnapi emberek lettek volna. Szavaiban megelevenednek a hajdani hősök, a bűn lovagjai vagy a szociális bajok vértanúi, már kinek hogy tetszik."Kopasz Antal a helyi szájhagyományt tolmácsolva az írónak, számos anekdotával, epizóddal gazdagította Móricznak a Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941.) című regényét.

 Korek József (Szeged /Röszke-Kancsalszél/, 1920. febr. 9. - Bp., 1992. máj. 29.) régész.

Édesapja, Korek Péter a kancsalszéli iskola tanítója volt, amikor ő a szerb megszállás alatt megszületett. Középiskoláit, egyetemi tanulmányait Szegeden végezte.

1942-től az egyetem régészeti intézetének, Banner János professzornak, 1946-tól a szegedi múzeumnak, 1948-tól a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának munkatársa. 1953-tól a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályának vezetője. 1957-től visszatért a Magyar Nemzeti Múzeumba: a Történeti Múzeum adattárának vezetője lett, 1961-től a múzeum főigazgató-helyettese. 1990-ben ment nyugállományba. Kutatási területe az ősrégészet, a Tiszai kultúrának volt nemzetközi tekintélyű szakértője. Számos ásatást vezetett /Tápé-Lebő, Alsónémedi, Dunapentele stb./. 1973-ban megszerezte a művészet-történet kandidátusa, 1986-ban a történettudomány (régészet) akadémiai doktora fokozatot. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes docensévé választotta. A szakma kitüntetései közül 1944-ben a Kuzsinszky Bálint emlékérmet, 1974-ben a Móra Ferenc emlékérmet, 1982-ben a Rómer Flóris emlékérmet,

1989-ben a Széchényi Ferenc emlékérmet kapta meg. Főbb művei: Ein Graberfeld der Badener Kultur bei Asónémedi /1951./. -A vonaldíszes kerámiakultúra elterjedése az Alföldön (1958). -Le cimeteére de l’epoque avare de Csóka. Acta Archeologica Hungarica, 1960. 257-297. (Kovrig Ilonával.) -Denkmaler der frühmittelalterlichen Imkerei am Fuss des Bükkgebirges (1965). -Die Linearkeramik auf dem Alföld (1967). -Eine Siedlung der spatbadener Kultur in Salgótarján-Pécskő (969.).- Móra Ferenc csókai ásatásai. Múzeumi Közlemények, 1980. 1. sz. 58-61. - A muzeológia alapjai (1988.). -Die Theiss-Kultur in der mittleren und nördlichen Theissgegend (1989). -Jungsteinzeit in Ost-Ungarn: Szegvár-Tűzköves (1990). - 1947-ben feleségül vette a hódmezővásárhelyi születésű, szintén a szegedi egyetemen végzett Szőnyi Ilona tanárnőt. Házasságukból két leány született: Anna (1948) és Ilona (1952).

 

Papp József (Szeged /Röszke/, 1883. márc. 2.- Röszke, 1959. nov. 23.) gazdálkodó. Nevéhez fűződik a falu végleges áttérése a dohánytermesztésről a paprikatermesztésre.

Életét a paprikatermelők érdekvédelmének szentelte. A Hangya Szövetkezetben fontos tisztséget töltött be.

Később 1945-ig a paprikaszövetkezet elnöke lett. A gazdakör elnökeként gazdasági fölszereléseket (szelelőt, ekét, kultivátort, permetezőgépeket) vásárolt a gazdakör részére. Guczi József esküdttel elindította a járdaépítést, utcakövezést, csatornázást. Iskolaszéki elnökként mint a jegyzőkönyvek tanúsítják - ítéleteinek, szavainak súlyát a tanfelügyelőség is méltányolta.

Meghatározó szerepe volt a tanítók alkalmazásában, a tantestület egyetértésének kialakításában, az iskolaépítésben.

A kort jellemző kivételezést nem ismerte, ezért támadt ellentéteit vállalta, s ezzel szerzett még több bizalmat a fölsőbbség előtt a paprikatermelő társadalom javára végzett munkájához. 1938-ban magyar királyi gazdasági főtanácsosi címmel tüntették ki. 1945 után - korára és a politikai helyzetre tekintettel - mindentől visszavonult.

 

Rózsa Sándor

Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt, 23 éves korában nem bizonyított, tehénlopási váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bújkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. Azonban a kérvényt elutasították.

1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, szokatlan kinézetükkel és harcmodorukkal sikereket is arattak, azonban fegyelmezetlenség miatt hamarosan feloszlatták őket. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni. Bár sikerült elmenekülnie, azonban megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója, így elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10 000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézrekeríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett.

A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd

Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult.

Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Nevezetes a Kistelek melletti rablása, melynek során a síneket felszedve siklatták ki a vonatot. A vonaton utazó vadászkatonák 7 társa javát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták - ám a Csillag börtönből megszökött. Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. jan. 12-én. Az 1872-es pere során (összesen 30 gyilkossággal vádolva) életfogytig tartó rabságra ítélték, Szamosújvárra 1873. máj. 5-én került, az 1267. törzskönyvi számon tartották fogva. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.

Irodalmi és ponyvafeldolgozások már életében valótlan események egész sorát neki tulajdonítják; így pl. Fekete Miklós: Híres alföldi betyár Rózsa Sándor viselt dolgai (Pest, 1859); Rózsa Sándor élete és borzalmas rablásai c. ponyva (Pest, 1871); Rózsa Sándor a híres alföldi haramiavezér Élete és vakmerő kalandjai.

Irodalmi igényű feldolgozások (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond) mindegyike felhasználja a szájhagyományban és a ponyvákról ismert kalandokat. Híre oly messzire jutott, hogy német ponyván is megjelent. Rózsa Sándor alakjához kötődnek más betyárok által elkövetett tettek is. Népballadai hősként való megjelenése másodlagos. A legkülönbözőbb balladákat énekelték nevével, de egyet sem lehet konkrétan Rózsa Sándor kalandjával azonosítani. A legközismertebb „Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor halva van…” kezdetű, amelyet korábban különböző betyárok nevével énekeltek. Közönséges kocsmai verekedés áldozatáról szól. A Dél-Alföldön, elsősorban Szeged környékén gazdag a Rózsa Sándorral kapcsolatos balladaköltészet.

Szili Emília

(Mórágy, 1915. okt. 24.) általános iskolai tanár. 1935-ben Szegeden a Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek tanítóképző intézetében tanító, 1951-ben a szegedi Tanárképző Főiskolán fizika-matematika-kémia szakon tanári oklevelet szerzett.

1938-tól Somogyi (ma Petőfi) telepen, 1940-ben Kiskunmajsán, 1941-től Horgoson, 1944-től Röszkén tanított, 1953-tól 1961-ig igazgatóként.

1977-ben vonult nyugállományba. Iskolai munkája mellett a közélet minden területén, a községi tanácsban, a népfrontban a közösséget, a községet szolgálta. Szintén pedagógus testvérével, Szili Erzsébettel a helyi művelődés mindenesei voltak. Gazdag tapasztalataival mindig segítette ifjabb kartársait. Megkapta az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. 1994-ben a község díszpolgárává választották.

 

Vissza az oldal tetejére >>>