Településtörténet

 

 

Röszke első képeslapja

Ha Röszkének és 1950-ben kialakított mai határának 18-20. századi településtörténetét vizsgáljuk, három sajátos körülménnyel kell számolnunk. Az első, hogy mind Röszke kertészség, mind a tőle északra, észak-nyugatra eső területek a török kitakarodása óta Szegedhez tartoztak. A határ használatát tehát Szeged földbirtok politikája határozta meg.

 

A másik sajátosság, hogy különbözött az utcás települést alkotó kertészségnek és a szegedi határrészeknek használata és benépesedése.

 

Harmadsorban a 19. század közepén szervezett Reszke tanyai kapitányság, majd az 1886 - 1949 között fönnálló Röszke-Szentmihálytelek tanyai kapitányság területe nem azonos Röszke mai, 1950 utáni határával. Szentmihályteleket Szeged város megtartotta magának, viszont Nagyszéksós kapitányságnak kb. felét és Feketeszél kapitányságnak Kancsal alá benyúló területét Röszkéhez csatolták. Ez nehezítette a röszkei határ benépesedésének megrajzolását: nem ismerjük pl. a tanyák 19. század végi, 20. század eleji népességét. A szegedi határtérképek összehasonlító vizsgálata alapján azonban be

Első cséplőgép

tudjuk mutatni, hogyan haladt a határ betelepülése: kik éltek és élnek a mai Röszke földjén az 1720-as évek óta.

 

A 18. század elején Szegedről kiszorult szerb granicsárok (határőrök) telepedtek le Röszkén. 1730-31-ben készítette Bél Mátyás Csongrád vármegye leírását. Reszkéről a következőket írta: földje kövér és a polgároknak tágas majorságuk van. Sok szegedinek nemcsak ideiglenes, hanem állandó jellegű háza is van benne, úgyhogy falunak vélné az ember."

Első tudósítás arról, hogy Röszkén falu jellegű település bontakozott ki.

Állandóan lakott házai voltak, területen a házak falusias házsorba rendeződtek. . Erről Szeged város határának 1747-ben készült térképe nyújt először bizonyságot.

A térkép Bodon tó szélén egy sorban 8, hozzájuk közel még 2 tuguriumot tüntet föl.

A szerb határőrök 1732-ben kivonultak Reöszkéről. Utánuk szeged-alsóvárosi dohánykertészek telepedtek le az itteni szántóföldeken. Ámde az 1750-51. évi szegedi vagyonösszeírásban 26 olyan szerb dohánykertész szerepel, aki Röszkén dolgozott; 17-nek Röszkén volt háza. 1766-67-ben 63 kertészt írtak össze; közülük 41-nek Szegeden volt háza. A szerb családok tehát 1732-ben nem költöztek el Röszkéről. Sokan visszamaradtak és elmagyarosodtak. Erre utal számos szerb hangzású röszkei családnév (pl. Osznovics, Oppletán). A szabadkai út melletti Ráctemető maradványaira még a közelmúltban sokan emlékeztek.

 

Tanyavilág

18. század közepén kezdődött a dohánytermesztés térhódítása. . A szegedi földnélküli zsellérek százszámra telepedtek ki a környék uradalmaiba. . Így kerültek az 1750-60-as években szeged-alsóvárosi zsellérek dohánykertésznek Röszkére. 1783-ban Reszkén 25 ház volt.

 

Holt-Tisza

A 19. század közepén Röszke volt a legnépesebb szegedi dohánykertészet, s valósággal faluvá fejlődött. 1828-ban 33 házat és 276 lakost írtak össze.

 

Giba Antal 1836 táján készült szegedi határtérképe a röszkeiszántóföldeken 90 telken tüntet föl házat, épületegyüttest.

A házak nagy része a Bodom-rét peremén, kis nadrágszíjparcellákon, kisebb része a Szegedről Horgosra vezető út mellett épült.

A nagyobb szántóföldeken 2-3-4 épületből álló gazdaságok voltak, a 2610. helyrajzi számú szántóföldön 5, a 2623. hrsz. földön 8 épület állott.

Röszkei hagyomány szerint a mostani templom dombján 1848-ban ütközet volt, amelyben mintegy 60 főből álló helybeli csapott össze szerb fegyveresekkel. A heves küzdelemben a röszkeiek a szerbeket legyőzték.

 

Az 1848-49-i szabadságharc leverése után az önkényuralom megkísérelte az alföldi tanyák fölszámolását. Kezére játszottak az Alföld meglazult közbiztonsági viszonyai, az elharapózó útonállások, tolvajlások. A hatalom ugyanis - nem ok nélkül - azt állította, hogy a szétszórt tanyavilág a betyárok, útonállók fő fészke. A tanyák lerombolását és lakóik faluba telepítését tervezték.

Omladozó tanya

 

Röszke kertészségnek a város már 1849-től önkormányzatot engedélyezett. E testület bíróból, két esküdtből, kisbíróból vagy ellenőrből állt. Amikor a város a röszkeieknek önkormányzatot adott, figyelembe vette már az 1836. IX. tc. alapján a reformkorból származó gyakorlatot. Eszerint a falvak jegyzőt nem, de esküdteket és bírókat minden megkötés nélkül, szabadon választhattak. Röszkei elöljárók legtöbbször ingyen dolgoztak a városnak, sokszor éveken keresztül sem kapták meg tiszteletdíjukat. . Először 1849 júniusában "esedeztek" némi ellátásért. Még ez év nyarán új választásokra került sor a pusztai alkapitány jelenlétében.

 

Az osztrák kormány 1851-ben bevezette a dohányértékesítés állami monopóliumát. csökkent a termelés jövedelmezősége. A röszkeiek ezért fokozatosan áttértek a paprikatermesztésre.

 

A szegedi tanyai gazdák tanyáik védelmében 1854-ben folyamodványt nyújtottak be a helytartótanácshoz., kivált homok földeken a gazdának épületekkel kell bírnia, melyekből vagy önmaga személyesen, vagy ott lakó családjai által vihesse gazdasági teendőit.

Élet a tanyán

 

1867. június 15-én az egybegyűlt lakosság a maga kebeléből 8 tagból álló kijelölő bizottmányt választott. A bizottmány Lajos Antalt és Márki Józsefet a bíróságra kijelölvén, ezek közül az egybegyűlt lakosság Márki Józsefet 40 szavazattöbbséggel bírónak megválasztotta. Az új bírósági alaptörvény (1869: IV. tc.) elrendelte a törvénykezési szervezetek elválasztását a közigazgatástól. Még ebben az évben új közigazgatási központok jöttek létre a tanyákon azzal, hogy a húsz, majd harminc pusztázónak állandóan kijelölt őrhelyükön kellett tartózkodniuk: a felső részen a szeged-kisteleki országúton, a Müller-féle erdővel szemközt fennálló városi csőszházban, az alsórészen pedig a vágójárási, szintén városi épületek egyikében.

 

A Bach-korszak törekvése végül is meghiúsult az alföldi városok polgárainak ellenállása miatt. Sőt az 1860-as évekre a Ladányi-, a Kancsal- és a Ráczok-dűlőben újabb tanyák épültek az örökösödéssel megosztott birtoktesteken. 1872-ben 15 holdra csökkentette azt a birtoknagyságot, amelyre külterületén még házépítést engedélyezett.

Első levente csapat

Az élet, a megélhetést kereső parasztok iparkodása azonban ezt a szabályozást is meghaladta, hiszen mind az örökföldeken, mind a bérbe adott közlegelőkön 10 holdas és kisebb földeken is tanyát építettek. Szeged városa az 1885-ben elfogadott külterületi építkezési szabályrendelet már a homokföldeken és a körtöltésen kívüli feketeföldeken 10 hold, a város és a körtöltés közötti földeken 5 hold, a homoki és Szentmihálytelek volt kertésztelepeken 1-1 hold területen engedélyezte az építkezést.

 

Ez a rendelet sem élt hosszú ideig: a városi hatóság 1899-ben voltaképp a kialakult gyakorlathoz igazította, amikor úgy rendelkezett, hogy a homoki szántóföldeken 3 hold, a körtöltés és a tanyai kapitányságok határa közti feketeföldeken 5 hold, a homoki szőlőkben 2 hold, a szatymazi, a domaszéki és a feketeszéli kapitányságban lévő szőlőkben viszont 1 hold; az ugyanott lévő "nyaraló helyeken" 600 négyszögöl; Bodomban, Hattyas-Ballagitón, Tompaszigeten és Újszegeden a szántóföldeken 5, a kerti földeken 1 hold; Röszkén és Szentmihályteleken - vagyis a zárt faluszerű településeken - 200 négyszögöl az a terület, amelyre az építkezés még engedélyezhető.

 

Az 1887. évi kataszteri térképpel egy időben elkészült Szeged külterületi házszámjegyzéke. Röszke-Szentmihálytelek tanyai kapitányságban 381 házszámot tüntet föl. Megjelöli a házak tulajdonosait is. A kapitányság számozását Szentmihályteleken kezdték. Az első röszkei a 108. számú ház, amelyben Vér Gergely és Berta Róza lakott.

A 18. század végén és a 19. század elején a Szeged telepítette dohánykertészek a város földjén maguknak gazdálkodtak. Röszkén az 1870-es évek közepén kezdődött a változás. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, melyik gazda képes földjét gazdaságosan művelni, sőt annyit gyűjteni, hogy meg is vásárolhassa.

 

A kapitányságok megszervezése után pedig a hivatalos rendőr alkapitányok, a pusztai rendőrbiztosok, Röszke és Szentmihálytelek vonatkozásában pedig a központi lovas rendőrbiztos, valamint a kapitányság esküdtjei ügyeltek a tanyák rendjére. 1870 után, a helybeli elöljáróság megszűnésével, Röszke lakossága, egyrészt a kapitánysági elöljárók közbejöttével, másrészt a törvényhatósági bizottsági közgyűlésbe küldött (virilis és választott) tagjai útján állt kapcsolatban a várossal.

 

A mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiban a kapitányság irányított. Röszke és Szentmihálytelek vonatkozásában 1890-ig a tanyai kapitány és az esküdtek. 1890-ben külön Utasítás foglalta össze a tanyai kapitányok és esküdtek teendőit. A későbbi városi szabályrendeletek a tanyai kapitányok teendőit felügyeleti és közigazgatási csoportra osztották, megkülönböztetve ezzel a rendfenntartó, őrködő és hivatalnoki tisztséget.

 

A faluvá fejlődő Röszke népességére Szeged külterületi népességének összeírásából következtetünk.

A külterületen lakókat tanyai kapitányságok szerint először 1900-ban írták össze: akkor Röszke-Szentmihálytelek kapitányság "polgári népessége" 2693 fő volt.

Röszkének több tanyai lakosa lett, mint a korábbi tanyai kapitányságnak.

 

A régi Röszke a kis horgosi út mentén egyutcás település volt. Ezt a szakirodalom úti falunak nevezi. 4,2 km hosszú utcáról leágazások, közök vezettek Bodom-rét felé. Bodom partján - házsor épült, melyet régen Bodom-oldalnak, majd Töltés sornak említette. A közök igen keskeny leágazások, melyeken két kocsi sem fért el egymás mellett. Valószínűleg az a célszerű elgondolás alakította ki őket, hogy a helyieknek és a horgosi útról Bodom felé közlekedőknek ne kelljen sokat kerülniük. Csak a tiszai komphoz vezető Nagyköznek és a Kisköznek volt külön neve.

 

Hírdetmény 1905-ből

Az 1903. évi szabályrendelet viszont már a kapitánysági esküdteknek szabta ki azokat a föladatokat, amelyeket korábban a kapitányok végeztek. A kapitánysági elöljárók mellett a röszkeiek virilis /legtöbb adót fizető/ és választott képviselőik segítségével szólhattak bele ügyeik intézésébe. A törvényhatósági bizottsági képviselők választására szintén kapitánysági keretekben került sor. Választókerületekbe tömörített többkapitányság lakója közösen választott városatyát.

Röszke "kertészség" elnevezésében egyúttal gazdálkodására nézve kapott egyértelmű minősítést. A 20. század elején már jóval több az egyéni birtok, mint a városi.

 

Az I. világháború

 

Röszke is sok hőst áldozott az első világháború oltárán. Alsótanya 11883 főnyi 20-59 éves korú népességéből 5823 volt a férfiak létszáma. Közülük a háborúban 1071 halt meg, vagy tűnt el. Vagyis minden ötödik családból örökre hiányzott a kenyérkereső. Ha hozzászámítjuk a sebesülteket, akkor ez a szám megkétszereződik.

I. világháborús emlékmű

A Monarchia a vérveszteségek után úgy duzzasztotta föl hadseregét, hogy behívták a még kiképzetlen 21 éveseket, továbbá a 33-4 2 éves tartalékosokat is. Ezekből "népfölkelő" ezredeket szerveztek.

 

1915-ben szólították hadba az alsótanyai tanítók többségét is. A tanévkezdő értekezleten Tomkó János, az alsótanyai népiskolák igazgatója: fájó szívvel emlékezett meg azon 22 tantestületi tagról, akiket a hazavédelem fegyverbeszólított.

 

1918-ra teljessé vált a háborús erkölcsi és anyagi kimerültség, a tanya és a város gyászolt és éhezett. A vesztes ország számára korántsem értek véget a megpróbáltatások.

Kiss Ferenc és felesége 1910

Az Osztrák-Magyar Monarchia a katonai vereség és a belső forradalom miatt darabokra hullott.

1918-19-ben hihetetlen gyorsasággal peregtek az események. Alsótanyán először az értelmiség mozdult meg. Nem sokkal a köztársaság kikiáltása (november 16. ) után, 28-án az alsótanyai népiskolák tantestülete egyhangúan kimondta csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz.

A Tanácsköztársaság kikiáltásának híre Szegedre március 22-én érkezett. Bétrix francia ezredes, a szegedi proletárhatalommal szembeni föllépését már 23-án megkezdte. Katonai erőket vont össze a városban. 26-án ultimátumban követelte a vörös katonák lefegyverzését. A direktórium (Czibula Antal, Udvardi János és Wallisch Kálmán) 27-ére virradóra a városból eltávozva, a francia megszállási övezeten túl, Felsőtanyára, a mai Balástyára tette át székhelyét.

Centenáriumi zászlótartó terv

 

A franciák április 6-án elrendelték Szeged elzárását Budapesttől. A kordon Röszkén kívül, de Alsótanyán belül a Kettőshatáron át félkörívben vonult a Tiszától a Tiszáig. Északi vége az algyői hídnál, déli vége Röszkénél volt. Április 14-étől minden érintkezés megszakadt e semleges zónának nyilvánított területtől északra, beleértve a vasúti, közúti közlekedést, postai, telefon- és távíró-összeköttetést. A szövetségesek által megszállott területek lakói (Arad és Szeged beleértve), a Budapesttől függő Magyarország részekre csak a hadseregparancsnok, tábornok által személyesen adott útlevéllel mehetnek, egészen kivételes esetekben.

 

1918. november 22-én a Horgoson állomásozó szerb zászlóalj megszállta Röszkét és Alsóközpontot.

 

A szerbek 1921. augusztus 20-án délelőtt vonultak ki. Utánuk megjelentek a nemzeti hadsereg katonái. Az alsó-röszkei átjárónál, egy volt kocsmaépületből laktanyát alakítottak ki. Innen jártak portyára az újonnan kijelölt trianoni határra.

A trianoni határ átszelte az Alvég utolsó házainak udvarát. Több tanya is hasonló sorsra jutott.

Bogyó Zoltán istállója Széksóson, Gombosék melléképülete a faluvégen már szerb területre került, a lakóépület Magyarországon maradt. E családok, ugyanúgy, mint a kettősbirtokosok, mindkét államban szabadon mozoghattak. A trianoni határvonalat Röszkén és Kisszéksóson "országút" néven emlegetik.

 

Röszkei gazdakör

Nagyszéksósi Ifjúsági Egyesület

Önállósodási törekvések

A röszkeiek földigénye már az őszirózsás forradalom földrendelete kapcsán határozott formát öltött, annak ellenére, hogy fölosztandó nagybirtok nem állt rendelkezésre.

Ezüstkalászos tanfolyama

Kosárfonó tanfolyam

A bérlők földjüket szerették volna megvásárolni. A föld nélküli leszerelt katonák a 15 holdnál nagyobb bérletek megszüntetését és az így szabaddá váló városi földek bérbeadását követelték. Ugyanakkor a tanácskormány április 3-i rendelete megadta a végső lökést a földre éhes röszkeieknek önálló földfoglalásra. A földreform a kisbérleteket nem kívánta megszüntetni, de Röszkén sok más lehetőség nem volt. Így megkezdték a 15 holdon fölüli örökbirtokok fölosztását a nincstelenek között.

 

A földkérdés összekapcsolódott a várostól való elszakadás gondolatával. Újságcikkek és titkos jelentések egybehangzóan adtak hírt a röszkeiek önállósodási törekvéseiről.

Születési anyakönyvi kivonat 1943-ból

A Délmagyarország 1919 januárjában úgy tudta, hogy Röszkén és Szentmihályteleken már a békeidőben is voltak olyan csöndes törekvések, amely szerint a két telepet a közigazgatásban önállósítani kellene. Főképp a röszkeiek kívánták az elszakadást.

Azt az egy-két rendőrt, aki odakinn van, elkergették. A világháború végén olyannyira fölgyülemlett a gazdaság- és a közélet gondja, hogy a föld nélküli röszkeiek ügyük megoldását vélhették a tan ácskormány rendelkezéseitől. Közigazgatási önállósulási törekvésük pedig arra utal, hogy Röszke lakossága szeretne és tudna is élni Szeged város gyámkodása nélkül. Erre azonban jó néhány évtizedig kellett még várniuk.

 

A Rákosi rendszer

 

1944. október 10-én a front a községhez érkezett. 11-én ellenállás nélkül vonult keresztül a szovjet hadsereg egyik osztaga a falun. Átkutatták a plébániát, "németeket kerestek".

Lányok ünneplőben 1939

Egy sofőr és a szálláscsináló egység őrnagyi rangban lévő parancsnoka érdeklődött a plébános felől. 13-án Dávid Lajos segédlelkész az Oltáriszentséget ezüst szelencébe rejtve a pincébe vitte. Este 6-kor a plébánossal ott miséztek. Az őrnagy fölszólította Boris István (1902-1976.) plébánost, hogy úgy misézzenek, mint eddig, hiszen ők nem ellenségei az egyháznak.

Boris István

Október 14-én az a hír támadt, hogy a plébánost fogva tartják. Cáfolatára a plébános, Pataki István kántor és a sekrestyés végigsétált a falun.

 

Október 15-én, vasárnap de. 10 órakor megszólaltak a harangok. Az őrnagy megengedte a nagymisét. Társával megnézte a templomot, és görögkeleti módon részt vettek a szentmisén.

Este az egész különítmény, Szeged irányában elhagyta a falut.

 

Október 24-én megalakították a polgárőrséget. Időközben Butenko alezredes, szegedi városparancsnok és Valentiny Ágoston polgármester által aláírt fölhívást kaptak, amely szerint az iskola és a parókia az orosz parancsnokság védelme alatt áll, "belépés és beszállásolása tilos!"

 

December 4-én Orbán Jánost (Feketeszél 337.sz.) és Jakus Sándort (uo. 368.) tanyájuktól 3400 m-re agyonlőtték. A tettesek orosz egyenruhát viseltek, ám kilétüket sohasem sikerült tisztázni, ugyanis Horgosról, Martonosról több partizán is orosz egyenruhában garázdálkodott.

Németh Ferencnét rablógyilkosok a konyhájában puskatussal agyonverték. Ugyanekkor egy iskolás gyermek, Kispál Imre kézigránátot talált, bevitte a szobába. A gránát fölrobbant.

Rozika nénje is súlyosan megsérült. Imre két hét múlva vérmérgezésben a klinikán halt meg.

 

Az átvonuló szovjet katonák Röszkén jól érezték magukat. Volt, aki harmadjára is visszajött.

A plébános a művelődési otthont és a leventeotthont rendezte be "ruszki hotelnek". A menedékházat a hívek adományaiból szerelték föl. A szálláson 781 személy aludt, 1670 fő étkezett. 1945. március 22-én a röszkei állomáson át hadifoglyokat szállítottak Temesvárra. Egy vonatról 50100 cédulát is ledobtak. A hívek ezeket a plébániára vitték. Többek között bencés szerzetesek is voltak a foglyok között. Levelüket Kelemen Krizosztom főapátnak Pannonhalmára továbbították.

Boris István a faluért, az újratermelés megindításáért termelési bizottságot hozott létre.

A két traktor mellett a teheneket is igába fogták. Megszervezte az őröltetést, a kenyérellátást.

Tüzelőt szerzett az ármentesítő társulattól a rászorultaknak.

 

Az önálló község megteremtése

 

Előzmények

 

Az önálló község megteremtésének folyamata még 1949-ben indult meg. Kezdeményezője és irányítója a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), közelebbről pedig az általa mozgatott két állami szerv: a belügyminisztérium és a Tanyai Tanács volt. Az 1940-es évek végétől az MDP-nek célja volt a nagy határú alföldi városok és óriás falvak tanyás külterületeinek leválasztása és önálló községekbe szervezése.

 

E településpolitikai törekvés szempontjából Röszke különleges eset, hiszen itt nem valamely később faluvá fejlesztendő települési magot (tanyaközpontot) kellett önálló községgé alakítani, ahová majd utóbb fognak a többségben levő tanyaiak beköltözni, hanem egy minden szempontból fejlett, "kész" falu önállósításáról. A Magyar Közlöny május 11-i számában jelent meg a belügyminiszter rendelete Röszke önálló községgé alakításáról. 1950 derekán megszervezték a Szegedi járást. Székhelye ugyan Szegeden volt, de teljesen függetlenül működött a Város vezetésétől. Röszkét e járás fönnhatósága alá helyezték.

 

Az önálló Röszke 1950 októberében alakult meg, szervezeti formája pedig a községi tanács lett.

 

1950-ben Röszke területének új szakasza kezdődött: ebben az évben vált önálló községgé. Az önálló Röszke község megteremtése természetesen nem csupán államigazgatási szempontból, de a helyi társadalom életét tekintve is kiemelkedő jelentőségű esemény.

Tóth Károly és családja 1950-es évek

A Szegedtől való különállás tudatában mindig is eltelt röszkeiek ettől kezdve nevezhették magukat jogi értelemben, hivatalosan is - röszkeieknek.

 

A kis horgosi útról - amelyet főutcának is neveztek - már az 1920-as években néhány mellékutca nyílt: egy a vasútállomás, másik a művelési ház felé. A falu az 1950-es évektől vált többutcás településsé. A röszkeiek két falurészt különböztettek meg. Alvég Paphalomtól (az országhatártól) a Gábor útig tartott.

 

A dűlő neve Tanyák, házak száma

Hosszú                       30

Sárosvölgy                 4

Kurvadomb               22

Madarász-tó             38

Ráczok                       54

Kancsal                     42

Összesen:                   190

 

 

 

Az ötvenes évek elején több kulákká nyilv ánított tanyai gazdacsaládot megfosztottak föld- és házingatlanától. Az 1960. évi termelőszövetkezeti átszervezés után egyrészt amiatt csökkent a tanyai lakosság, mert a munkabíró fiatalemberek Szegedre mentek dolgozni, és amikor családot alapítottak, inkább a városban telepedtek le.

A tanács

 

Az új község három alkotórészből tevődött össze: 1 tulajdonképpeni Röszke faluból és közvetlen környékéből, ahol együttesen kereken 4000 ember élt: 2900 a belterületen, 1100 a környéken. 2. A korábban az alsóközponti kirendeltséghez tartozó Feketeszél egy része mintegy 500-600 lakossal. 3. Nagyszéksós egy része mintegy 1100 lakossal. Minden szempontból az első volt a legjelentősebb.

Tagnyilvántartó könyv

 

Röszke egyértelműen mezőgazdasági jellegű település, a lakosság 9/10 része ebben a gazdasági ágban talált megélhetést: 80-81 %-a kistulajdonosként, mintegy 12 %-a földnélküli munkásként. A belterületen 48 iparos, 7 kereskedő és 6 kocsmáros, a már említett 2 pap mellett 15 tanító, 3 gazdaképzői tanár, 1 óvónő, továbbá 2 orvos, 2 bába és 1 védőnő tevékenykedett.

 

A jó minőségű, első osztályú földeken folytatott belterjes árutermelő gazdálkodás a röszkei paraszttársadalom körében igen erős tulajdonosi tudatot alakított ki. Ennek tulajdonítható, hogy - mint a jelentések vissza-visszatérőn fogalmaztak - "a lakosság idegenül viselkedik a nagyüzemi gazdálkodással szemben". 1949 nyarán még semmi nem utalt arra, hogy Röszkén kedvező fogadtatásra talál a termelőszövetkezetesítés országosan meghirdetett programja.

 

 

Elhurcolások

 

  Egy nyári hajnalon rendőrök és ávósok több családot az állomáson előkészített vagonokba szállítottak: B. Nagy Antal, Szűcs Imre, Tombácz Antal, Kocsis Savanya Antal, Börcsök Károly és Orbán János családjait.

 

  Fodor Zoltánék elhurcolása a következőképpen történt.

1951. november 23-án este egy rekedt hangú ávós jelent meg tanyájukon, a határon, a nagyszéksósi állomás mellett, azzal, hogy másnap otthon lesznek-e, mert szeretnék meglátogatni őket. A tanya bejárója a jugoszláv határra nyílt. A látogató arról érdeklődött, hogy van-e más bejárat? Ha lehet, nyissanak másikat, mert ez nem "előnyös" manapság.

Másnap este meg is jöttek. Valóban a maguk nyitotta "hátsó" kapun, úttalan útról érkeztek teherautón. Öt puskás katona és az előző napi "vendég": fél órát adtak az összecsomagolásra. Fodor Ildikó, a másodikos kislány kanyarós volt, kiugrott anyja kezéből, és elbújt. Előszedték. Fodorné az ágyneműt csomagolta. A beteg nagyapa, Fodor Pál és Fodor Zoltán, a férj a kislányt próbálta felöltöztetni. Fodorné keresgélte aranyneműjét, de a rekedt hangú észrevette. Az órát, a gyűrűt, a láncot és a függőket "megőrzésre magához vette" - örökre.

Edényeket is akartak csomagolni, de ezeket kiverték a kezükből, mondván, ezekre ott nem lesz szükség, ahová mennek.

Anyakönyvi kivonat 1954-ből

A fölrakodás után, az ágyneműket használva ülőalkalmatosságnak, mindent nyitva hagyva, indultak. A fegyveresek fölszálltak a teherautóra. A szántáson és kisebb árkokon óriási rázkódással jutottak ki a nemzetközi útra. 3-4 percnyi utazás után, hatalmas robaj kíséretében a teherautó fölborult. A szentmihályteleki sorompót akarták kikerülni, ott ugyanis rendőr igazoltatta a határsávba be- vagy kilépőket. Fodorékat az ágynemű megvédte, a katonák saját fegyverükbe esve összeverték magukat. Magukhoz térve sapkájukat keresték. A gépkocsivezető meghalt. Állítólag ötgyermekes apa volt. Néhány óra várakozás után másik teherautó vitte Fodorékat Ebesig. Nyílt pusztán rakódták ki őket. A rekedt azt ordította: "Innen az út a temetőbe visz!" Istállóban helyezték el őket. Itt volt már Szegedről Pálfy György egykori polgármester, majd főispán, felesége, Radnóti Éva színésznő és még sok más szegedi és környékbeli.

Fodor Pál, asztmás lévén, egész éjjel köhögött. A többiek nem tudtak tőle pihenni, ezért másnap egy rossz tetejű ólfélébe költöztették. Éjjel az eső mindenüket szétáztatta. Pali bácsi megfázott, belázasodott. Schőn Antal közbenjárására Debrecenbe vitték kórházba. Fodorék rendőri kísérettel egyszer, bevásárlás alkalmával, meglátogathatták a súlyos beteg nagyapát.

Csak halála után kilenc nappal értesítették őket, hogy Debrecenben eltemették. Máig sem tudják, hol a sírja. Fodorék Márki Vincéékkel együtt Nagy Imre miniszterelnöksége alatt,

 

1953. szeptember 12-én szabadultak. Tanyájuk és 50 holdas gazdaságuk már a termelőszövetkezeté volt. Elhurcolásukkor a tanyát kirabolták, a borospince falát megbontották, és csövön így lopták ki a bort. A tanya egyik kifosztóját a megbontott fal maga alá temette, meghalt.

Az özvegy, 82 éves Fodor Zoltánné 1992-ben visszakapta birtokát.

 

Az 1956-i forradalom

 

1956. október 28-át Röszkén forradalmi vasárnapként tartják számon. A művelődési házban az addigi tisztségviselőket közfelkiáltással megfosztották tisztségüktől. Nyári Lajos elnökletével megalakult az Ideiglenes Nemzeti Bizottság. A mise után a röszkeiek forradalmi jelszavakat kiáltozva mentek a Dugonyi útig. Visszafelé veszélyes lincshangulat támadt.

Oltási lap 1956-ból

Különösen éles hangokat használtak a volt községgazda, valamint az igazgatási előadói és az adóügyi beosztottak ellen. A hősök emlékművénél Bende Szilveszter elszavalta a Nemzeti dalt. A művelődési házba érve Nyári Lajos higgadt és határozott föllépéssel nyugalomra intette a tömeget. Közölte, hogy az elszámoltatás a bíróság ügye, másnak ehhez nincs joga. A tömeg végül fegyelmezetten eloszlott.

 

Az október 28-i nemzeti bizottsági ülés Kéri István elnök vezetésével, 33 képviselő jelenlétében Sövényházi Józsefet választotta meg a községi végrehajtó bizottság elnökévé.

 

A Kádár-rendszer

 

A Kádár-rendszer megszilárdulásával visszaültették az elnöki székbe Szűcs Andrást. Május 27-ig volt ismét elnök. Ez az idő elég volt arra, hogy leszámoljanak azokkal is, akik új tagként kerültek az Ideiglenes Nemzeti Bizottságba, vagy egyéb módon vettek részt a forradalmi eseményekben. A legkeményebb megtorlást a Mórahalmon székelő karhatalmisták végezték. Közülük többen röszkeiek. Vezetőjük Kalmár István volt. A verőlegények között is akadtak röszkeiek. Kalmár János és Papp András volt a legkegyetlenebb.

Áldozataikat padra fektették, és egyszerre hárman-négyen ütlegelték, hátán, fenekén, combján és legkegyetlenebbül a talpán.

 

Ilyen megkínzás után Bende Szilvesztert, amiért a hősök szobránál a Nemzeti dalt szavalta, székre állították, szavaltatták vele a Nemzeti dalt, közben gumibottal szájba verték. Szabadon bocsátása után Bende Szilveszter az elszenvedettkínzások miatt - a Röszke -Mórahalom közötti Ötágú útig tudott eljutni.

 

Szécsi Mátyást a verés végén még fejbe vágták, sógora, Németh János olyan ütést mért rá, hogy sérülése következtében többé beszélni nem tudott.

1960-ban bekövetkezett haláláig csak sírt vagy sírásba fúlóan nevezett. Őt méltán tarthatjuk a forradalom mártírjának.

 

1957. október 1-jén B. Tóth Lászlót választották elnöknek. Ő majdnem egy évtizeden áttöltötte be ezt a tisztet. B. Tóth helyébe az elnökhelyettes, Márki Vincéné Makra Ilona lépett. Képviselte a helyi érdekeket, jóindulatú, de nagyon befolyásolható volt.

Az első focicsapat

A gyakorlati irányítást 1957-től 1982 októberé-ig a titkár, Molnár Béla végezte.

 

Márkinét 1971-ben Csamangó Mihály, a járási párbizottság korábbi pártmunkása váltotta föl az elnöki székben. Nevéhez társadalmi munkával megvalósult sok létesítmény fűződik. A tanyai utakat járhatóvá tette. Vízáteresztőket cseréltetett. Maradandót alkotott a sportpálya építésében és a lőtér megvalósításában.

 

1977. február 14-én a járási hivatal műszaki osztálya utasította a községek szakigazgatását, rendeljék el az elhagyott, romos tanyák lebontását, és havonta jelentést kért az utasítás végrehajtásáról. A községi tanács illetékes vezetője május 9-én 16, augusztustól 20 romos tanyát jelentett. 17 tanya bontását rendelték el, s az év végéig 11-et el is bontottak.

 

1970 és 1980 között Röszke tanyai lakossága több mint 550 fővel csökkent, miközben a belterület "csak" 330 lakossal gyarapodott.

Kisiparosok Országos Szervezeténeg tagkönyve1978-ból

Mivel ebben az évtizedben az elhaltak száma már 94 fővel több, mint az újszülötteké, látható, hogy az elvándorlás tovább tartott.

 

A röszkei tanyák népessége 1980-1990 között tovább fogyott, bár a csökkenés aránya mérséklődött. A község határának 1963-ban készült, 1978-ban kiegészített térképe 475 tanyát tüntet föl. 1990-ig ezek közül kb. 80 tanyáról végleg elköltöztek, és a legtöbbjét elbontották.

Az 1990. évi népszámlálás összeíró biztosai a külterületen 401 lakást vettek számba, amely kb. ugyanennyi élő, vagyis lakott tanyát jelentett. A polgármesteri hivatal tájékoztatása szerint ezek közül 40-50 tanyát szegediek vásároltak meg, és ők csak nyaranta és a hét végén tartózkodnak tanyáikon. Így 1990-ben kb. 350 állandóan lakott tanya volt a határban. Egy tanyára átlag két lakó jutott. Sok tanyán csak idős házaspár vagy magányos idős ember, asszony él.

 

 

1981-ben Molnár Albertné lett az elnök. Ő szociális gondoskodással, az öregek ellátásával, az egészségügy és a kulturális intézmények fejlesztésével érdemelt ki elismerést. A tanyai óvodát bővítette, elnöksége idején a belterületi óvodát szakosították. Több iskolakorszerűsítés is megvalósult. A Rákóczi, Lenin, Táncsics és Marx utca burkolása is nevéhez fűződik.

 

  1984. október 1-jétől Németh Ferdinánd tanító csak átmenetileg vállalta a tanácselnöki tisztséget. 1985. június 25-i elnökválasztó tanácsülésen, Magyari Lászlót választották elnöknek. Úthálózat-bővítés, telefonfejlesztés, vízvezeték- és csatorna-korszerűsítés, szociális gondozók beállítása jelezte az új vezetés munkáját. Ilyen előzmények után következett be a rendszerváltozás és az önkormányzati választás.

Lehel utca építése

 

Megszerveződtek a pártok: a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és az Agrárszövetség. Néhány független jelölt kivételével elsősorban ők indítottak jelölteket.

1992-ben 32 milliós beruházással, korszerű sportcsarnokot avattak. Saját erőből valósult meg a szemétgyűjtés, a szeméttelep. Kábeltelevízióból értesülhetnek a röszkeiek a világ dolgairól. Az 50 km hosszú gázvezeték a tanyavilágot is behálózza. A megtelepedést ösztönözve 36 közműves telek talált gazdára.

  A helyi önkormányzat az utóbbi öt évben új szolgáltatásokat vezetett be a tanyán élők számára. 1990-ben 58 km hosszú gázvezetéket épített ki és 202 tanyai család élt a vezetékes gáz lehetőségével. 60 tanyába vezették be a telefonvonalat.

 

A kilencvenes évek közepén a röszkei tanyák népe válaszúton van. Vannak, akik kárpótlási jegyükért visszaigényeltek több hektár földet, és azon gazdálkodnak. Egyre több fóliasátort látunk a még lakott tanyák mellett. De a tanyán élők többsége túl van élete delén, öregszik.

Még dolgoznak, mert arra nevelődtek, azt látták szüleiktől, nagyszüleiktől, hogy a munkából lehet megélni. Jobb hiába dógozni, mint hiába heverni - tartotta az öregek szólásmondása. De ki tudja, meddig bírják? S az utódok, sok családban nem is a fiak, hanem az unokák, folytatják-e a korszerűsödő, villanyáramot, gépeket alkalmazó, de mégiscsak tanyai farmergazdálkodást?

 

Napjaink és közeljövő tanyáinak sorsa attól függ, hogy az ott élők - a mezőgazdaság és a termékeit földolgozó ipar helyzetét figyelembevéve - hogyan válaszolnak e kérdésekre.

 

 

A termelőszövetkezetek

 

Új Élet

 

1949. december 27-én meghozta az eredményt. Kószó Imreelnökletével megalakult az Új Élet termelőszövetkezet. 1952-ben, a nagyszéksósi Vas Vilmos vezette Micsurin tsz-szel Lenin néven egyesültek. . A politikai nyomással, a középparasztok "meggyőzésével" már csaknem kétszeresére nőtt a taglétszám.

Ezután kezdődtek a nem kis ellenállást támasztó tagosítások.

 

Az 1950-ben megalakult gépállomás új gépparkja is a tsz szolgálatában állt. Az 1956-i forradalmi események azonban a szövetkezetet is megrázták. A jogtalanul szerzettvagyon bosszantotta a népet. A tagság negyede kilépett. Ám a forradalom letörése után nagy részüket visszatérítették, és 1957 tavaszán leváltották a régi vezetőket. A karhatalmista sorból hazatért Tanács Imre (1926-1988) új elnökként nagyarányú fejlesztést valósított meg. 1968-69-ben a szerencse is a szövetkezet kezére játszott. A kőolajprogram keretében fúrt kútból 85 Celsius fok meleg víz tört fölszínre. A nagy hozamú hévízre négyhektáros kertészet települt. 1964-ben az alvégi "Kis Kossuth" tsz-szel való egyesülés a község belterületét egyetlen gazdasági egységbe, a Kossuth Termelőszövetkezetbe tömörítette. Tanács Imre maradt az elnök.

Közeledvén nyugdíjaztatása, gondoskodott arról, hogy Molnár Albert személyében utódot jelöljön ki. . Molnár Albert vezetése alatt amerikai csúcstechnikát képviselő három Linear Walmont öntözőegységgel, tápanyaggal dúsított locsolást valósított meg mintegy 500 hektár területen.

 

A rendszerváltozás után, 1992-ben mégis a tagság mintegy 8 %-a kérte ki földjét.

 

Petőfi

 

1959-ben Kisistók Szilveszter (1927) vezetésével alakult meg a Petőfi Termelőszövetkezet.

A szövetkezet megszilárdítása 1962. május 18-ával kezdődött. Kisüzemi módszerrel szőlőt telepítettek. Paprika és kapásnövények tábláit alakították ki. 1970-ben, a nagy újraegyesülés idején csatlakoztak a szentmihályteleki Új Élet Termelőszövetkezethez 2. sz. üzemegységként. A rendszerváltozás után a tanyák föltámadtak. Egyikük, másikuk a modern farmergazdálkodás alapjaivá vált. Nortonkutak hatalmas fóliaházak kertészetét öntözik. Zöldség-, paradicsom-, paprikatermesztés és állattenyésztés nyújt biztonságot az itt élőknek. A tanyákhoz visszaadott földeken új vállalkozói réteg alakul ki, újfajta gazdaszövetkezeti átalakulást szorgalmaznak.

Részjegy 1969-ből

 

Kossuth

 

1960. február 1-jén alakult meg Alsó-Röszke területén a Kossuth Termelőszövetkezet.

 

Gépparkjuk elmaradt a többi tsz-étől. Mindössze egy MTZ, egy R-es 09-es traktorból és egy fűkaszából állt. Ez lett az ok, hogy beláttassák a tagokkal: a továbblépés csak a többi szövetkezettel együtt, egyesüléssel érhető el. Így különösebb nyomás nélkül, pártbizottsági döntéssel létrejött az egyesülés a Lenin Termelőszövetkezettel, de Kossuth nevével.

 

Aranykalász

 

1960. február 4-én a korábbi Micsurin téesz területén megalakult az Aranykalász tsz.

 

A tsz új melléküzemet telepített. Vasipari szakmunkásokat hoztak, és kályhagyártásba fogtak. A melléküzemág fölemésztette a tsz összes tartalékát. A műhely mellé raktárat, irodaépületet építettek, és állami támogatással kombájnt, vető-, permetezőgépet, tehergépkocsit vásároltak. Az új melléküzemágat drága forgácsológéppel szerelték föl, ám kiszolgálásukhoz nem volt szakember. Kapkodással más gyártmány, tetőcsavar készítésébe fogtak, de ez még jobban bizonyította az üzemág csődjét. A hátrányos adottságú gazdaság állami segítséggel új gépeket vásárolt. Artézi kútjukról öntöztek, állattartásukat korszerűsítették, és portalanított bekötőutat is építettek. Az 1976-i újabb egyesítési hullámnak mindössze három hónapig tudtak ellenállni. Március 15-én az Aranykalász a Kossuth Termelőszövetkezet 3. üzemegysége lett.

 

Ipar

 

1950-től a kis boltok többsége bezárt. A pékséget államosították, a nagyobb boltokat a földművesszövetkezet vette kezelésbe. Így a tejcsarnok helyén kis ABC bolt nyílt.

Knorr levespor fűszercsomagoló és gyártó üzem. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat röszkei szárító- és tárolótelepének magánkézbe adása után mintegy kétszáz főt foglalkoztató, amerikai érdekeltségű vállalat települt falunkba. A munkanélküliséget megszüntette.

Áruház

 

T&T Super Market. A Dugonyi út és az E5 jelű út szögletében 1991-ben épült, külföldi és helyi tőkéből. Az áruház a nemzetközi forgalom fogadására kamion- és gépkocsiparkolóval, valamint vendéglővel bővült.

 

Közúti átkelő. 1936 óta a megépült nemzetközi út tranzitforgalmát ellenőrzi.

Ma Európa fő közlekedési ütőerének dél-magyarországi kapuja.

Vasút álomás

A ki- és belépés gyors lebonyolítására, négy-négy sáv áll rendelkezésre. Kamionmérlegelő és parkoló (Hungarocamion) tartozik hozzá. Bővítésére máris szükség van, mert csúcsforgalom idején hosszú kocsisorok várakoznak.

 

 

Faludal 1995-ból

 

Vissza az oldal tetejére >>>